Most hallom azokat a fura hangokat, amit ilyenkor lehet hallani, amint a kis fürge babókok beszélgetni szoktak. Egyrészt ott a ggglllbbbllluuuuggg, kratyyy blllugggg, meg a tompán valahonnan a távolból, hogy szassaaa, de hovoovátettteeeed eeeeel, és újabb blllubbkkkbla, meg egy pici surrugás ahogy a lábujjam hozzáér a megence aljához és neszel, miközben libbenek tova egy surranásnyit. S miközben ím ígyen játszom, apró aranyhalak futkároznak szerteszana lágyan énekelve. :-) Jó játék, szép kis világ - enyémország! Csak az enyííííím.
pont gondolkodtam a képet nézegetve, hogy milyen máshogy mozog egy lány vízalatt, mint felszínen olyankor nagyon odafigyel,kicsit merev, de lent elenged és hihetetlen nőis, bájos, természetes mozdulatok jönnek köszi neketek!!
A víz vagy folyadék egy nagyon érdekes közeg. Asszem igazságod vagyon, mégpedig azért mert mindannyian emlékezünk a tudatalattinkban arra az állapotra amikor a lehető legnagyobb biztonságban lebegünk a folyadékban - egy testen belül. Nem véletlen a felszabadult, kinyílt tudatállapot, a korlátok felszabadulása, a biztonságérzet és az ebből fakadó könnyed létezés. Hogy ez mennyire nem függő azt nem tudom. A lányok korábban érnek és kifinomultabb az énképük, ergó ennek biztosan van már előzménye az anyaméhben is. És ha ez így van, arra a test - mintegy a tudattól függetlenül - emlékezik. De az biztos, tapasztalatból tudom, hogy sokkal erősebbek, felértékelődnek ilyenkor a belső rezdülések. A legmagányosabb tevékenység az úszás, mert nem elég, hogy a test szorosan körbe van fogva, de az érzékeink sem működnek csak nagyon tompán, a külvilág szinte teljesen megszűnik, ugyanakkor a test teljes felületét borító érzékszervünk ki van téve az állandó ingerlésnek. E szerint a vízben való tartózkodás egy iszonytató és ijesztő helyzet. De mégsem az! Mert asszem az ember egész életében visszavágyik abba a csodálatos létezésbe, amivel megkezdte az életét. Ez asszem az egyik legszebb ösztöne az embernek, az emberi testnek. De lehet, hogy hülyeség ez a gondolatmenet, még gondolkodom rajta egy cseppet. Mindenesetre van ebben valami angyali. Ahogy a bűntől mentes apró test lebeg a térben - mint egy angyal. Szépséges - és végtelenül megnyugtató.
8 megjegyzés:
ohh unterwasser balett:)))
nagyon jó!
régóta fáj a fogam egy ilyen vízalattis gépre...de most a teszkós egyszerhasználatosba vagyok szerelmes:)
Most hallom azokat a fura hangokat, amit ilyenkor lehet hallani, amint a kis fürge babókok beszélgetni szoktak. Egyrészt ott a ggglllbbbllluuuuggg, kratyyy blllugggg, meg a tompán valahonnan a távolból, hogy szassaaa, de hovoovátettteeeed eeeeel, és újabb blllubbkkkbla, meg egy pici surrugás ahogy a lábujjam hozzáér a megence aljához és neszel, miközben libbenek tova egy surranásnyit. S miközben ím ígyen játszom, apró aranyhalak futkároznak szerteszana lágyan énekelve. :-) Jó játék, szép kis világ - enyémország! Csak az enyííííím.
pont gondolkodtam a képet nézegetve, hogy milyen máshogy mozog egy lány vízalatt, mint felszínen
olyankor nagyon odafigyel,kicsit merev, de lent elenged és hihetetlen nőis, bájos, természetes mozdulatok jönnek
köszi neketek!!
illetve ez a lány!:)
A víz vagy folyadék egy nagyon érdekes közeg. Asszem igazságod vagyon, mégpedig azért mert mindannyian emlékezünk a tudatalattinkban arra az állapotra amikor a lehető legnagyobb biztonságban lebegünk a folyadékban - egy testen belül. Nem véletlen a felszabadult, kinyílt tudatállapot, a korlátok felszabadulása, a biztonságérzet és az ebből fakadó könnyed létezés. Hogy ez mennyire nem függő azt nem tudom. A lányok korábban érnek és kifinomultabb az énképük, ergó ennek biztosan van már előzménye az anyaméhben is. És ha ez így van, arra a test - mintegy a tudattól függetlenül - emlékezik. De az biztos, tapasztalatból tudom, hogy sokkal erősebbek, felértékelődnek ilyenkor a belső rezdülések. A legmagányosabb tevékenység az úszás, mert nem elég, hogy a test szorosan körbe van fogva, de az érzékeink sem működnek csak nagyon tompán, a külvilág szinte teljesen megszűnik, ugyanakkor a test teljes felületét borító érzékszervünk ki van téve az állandó ingerlésnek. E szerint a vízben való tartózkodás egy iszonytató és ijesztő helyzet. De mégsem az! Mert asszem az ember egész életében visszavágyik abba a csodálatos létezésbe, amivel megkezdte az életét. Ez asszem az egyik legszebb ösztöne az embernek, az emberi testnek. De lehet, hogy hülyeség ez a gondolatmenet, még gondolkodom rajta egy cseppet. Mindenesetre van ebben valami angyali. Ahogy a bűntől mentes apró test lebeg a térben - mint egy angyal. Szépséges - és végtelenül megnyugtató.
Emese ez is nagyon jó lett ám!:)
A tipikus nőábrázolás: még a vízben is a harisnyakötőjét keresi, azt igazgatná...
:)
Klassz!
Megjegyzés küldése