2008. szeptember 1., hétfő

*

8 megjegyzés:

sooslaca írta...

ohh unterwasser balett:)))
nagyon jó!
régóta fáj a fogam egy ilyen vízalattis gépre...de most a teszkós egyszerhasználatosba vagyok szerelmes:)

tomka írta...

Most hallom azokat a fura hangokat, amit ilyenkor lehet hallani, amint a kis fürge babókok beszélgetni szoktak. Egyrészt ott a ggglllbbbllluuuuggg, kratyyy blllugggg, meg a tompán valahonnan a távolból, hogy szassaaa, de hovoovátettteeeed eeeeel, és újabb blllubbkkkbla, meg egy pici surrugás ahogy a lábujjam hozzáér a megence aljához és neszel, miközben libbenek tova egy surranásnyit. S miközben ím ígyen játszom, apró aranyhalak futkároznak szerteszana lágyan énekelve. :-) Jó játék, szép kis világ - enyémország! Csak az enyííííím.

Altnőder Emese írta...

pont gondolkodtam a képet nézegetve, hogy milyen máshogy mozog egy lány vízalatt, mint felszínen
olyankor nagyon odafigyel,kicsit merev, de lent elenged és hihetetlen nőis, bájos, természetes mozdulatok jönnek
köszi neketek!!

Altnőder Emese írta...

illetve ez a lány!:)

tomka írta...

A víz vagy folyadék egy nagyon érdekes közeg. Asszem igazságod vagyon, mégpedig azért mert mindannyian emlékezünk a tudatalattinkban arra az állapotra amikor a lehető legnagyobb biztonságban lebegünk a folyadékban - egy testen belül. Nem véletlen a felszabadult, kinyílt tudatállapot, a korlátok felszabadulása, a biztonságérzet és az ebből fakadó könnyed létezés. Hogy ez mennyire nem függő azt nem tudom. A lányok korábban érnek és kifinomultabb az énképük, ergó ennek biztosan van már előzménye az anyaméhben is. És ha ez így van, arra a test - mintegy a tudattól függetlenül - emlékezik. De az biztos, tapasztalatból tudom, hogy sokkal erősebbek, felértékelődnek ilyenkor a belső rezdülések. A legmagányosabb tevékenység az úszás, mert nem elég, hogy a test szorosan körbe van fogva, de az érzékeink sem működnek csak nagyon tompán, a külvilág szinte teljesen megszűnik, ugyanakkor a test teljes felületét borító érzékszervünk ki van téve az állandó ingerlésnek. E szerint a vízben való tartózkodás egy iszonytató és ijesztő helyzet. De mégsem az! Mert asszem az ember egész életében visszavágyik abba a csodálatos létezésbe, amivel megkezdte az életét. Ez asszem az egyik legszebb ösztöne az embernek, az emberi testnek. De lehet, hogy hülyeség ez a gondolatmenet, még gondolkodom rajta egy cseppet. Mindenesetre van ebben valami angyali. Ahogy a bűntől mentes apró test lebeg a térben - mint egy angyal. Szépséges - és végtelenül megnyugtató.

fatilla írta...

Emese ez is nagyon jó lett ám!:)

Kertész Péter írta...

A tipikus nőábrázolás: még a vízben is a harisnyakötőjét keresi, azt igazgatná...
:)

levice írta...

Klassz!