2009. április 29., szerda

péter asztala

3 megjegyzés:

tomka írta...

Fúúúúúúú, ezek az asztalos képek nekem nagyon tetszenek. Annó amikor még hivatásból kellet fotóznom (csak fotós voltam sajna nem fényképész) szóval akkor mindíg azt vallottuk, hogy ahol földrengés vagy háború van, onnan bezzeg könnyű jó képet küldeni, de amikor kiküldtek minket egy téesz közgyűlésére, hogy érdekfeszítő képriportal térjünk vissza - na az a feladat! Te simán vertél volna mindegyikőnket. :-)
Szeretem ezeket a koradélutáni csendes képeket. Mert ott húzódik bennuk egy nap története, kózsa-félszeg elmosódott alakok, csupa hétkönapi álomvilág. Hunyorgós lecsüccsenés és mélázás egy rég elfelejtett helyen. Van egy szokásom, ha elmegyunk piknikelni vagy strandolni, imádok fekvés közben a fű alól kukucskálni, a legkedvesebb dolog a számomra azt figyelni ahogy reszketnek a fűszálak. Na ezekkel a képekkel pont így vagyok.

Vedres Ági írta...

tomka, ez klassz, merthogy pont így volt, üldögéltünk és nagyon-nagyon, régi-régi dolgokról beszélgettünk, meg persze maiakról is. de hát az a jó, hogy mégiscsak valami ráragad ebből az egészből az asztalterítőre, meg ott marad a pohár szélén.

Kornel írta...

nagyon emberi