Laca: a teszkóssal is lesz ne aggódj de még mindig van jópár kocka, mivel tudom, hogy soha többet nem lesz alkalmam hasonló kaliberű géppel fotózni ezért nagyon lassan fogynak a kockák, kiélvezem minden percét :D
Tudom, hogy hülyeség, de van egy szokásom, illetve nem is szokás, hanem egy ilyen marhaság, hogy szinte sohasem a fő téma érdekel elsőre, illetve nem is azt látom meg először (na ebből, hogy jövök ki), szóval imádom a lényegtelen részleteket és egyszerűne képtelen vagyok elszakadni a piros karkötőtől. Nem tudom miért, lehet, hogy fétis, de egyszerűen imádom. Másrészt abban van valami nagyon mély érzés ahogy saját magadat tükrözöd át, szimbolizálod egy az ég felé kúszó növényként. Ahogy kis apró karmokat mélyesztel a mállékony falba és kúszol egyre feljebb az ég, a nap felé. A meleg felé, a tér és a szabadság felé, csak följebb és följebb centinként és milliméterekkel. Persze lehet, hogy marhaság, de én azt hiszem nem véletlenül került e két lény egymás mellé, asszem ezek ilyen nagyon mély belső dolgok. Legalábbis nekem. Szóval tényleg nem tipikus asszem...
Kornéliusz: az az igazság, hogy fogalmam nem volt hol van a képhatár :)
Tomka: örülök, hogy elgondolkodtatott :) biztosan nem véletlen hogy ezt a két képet raktam egymás mellé pedig csak féligmeddig volt tudatos. a véletlenekben nemnagyon hiszek a tudatalattiban annál inkább :)
Klára: igazad van tényleg, valahogy megbuherálom, hogy jó legyen később is! :)
15 megjegyzés:
Ohh az egy Y a karikában. :)
Elérzékenyültem. :)
azért annyira nem tipik.. ;)
jó stájl! gúd képpár!
mondjuk kicsit csalódott vagyok hogy nem a teszkóssal fotózod bájos tested, de azért még jó!:)
jó ez a két kép így egyben...az különösen tetszik, hogy a kamera két oldaláról is bemutatod a világod. hangulatos.
Bizony Szabolcs az egy Y :)
Laca: a teszkóssal is lesz ne aggódj de még mindig van jópár kocka, mivel tudom, hogy soha többet nem lesz alkalmam hasonló kaliberű géppel fotózni ezért nagyon lassan fogynak a kockák, kiélvezem minden percét :D
köszi, hogy írtatok :)
audejólenne a benne lenen a ujj ejj :)
Tudom, hogy hülyeség, de van egy szokásom, illetve nem is szokás, hanem egy ilyen marhaság, hogy szinte sohasem a fő téma érdekel elsőre, illetve nem is azt látom meg először (na ebből, hogy jövök ki), szóval imádom a lényegtelen részleteket és egyszerűne képtelen vagyok elszakadni a piros karkötőtől. Nem tudom miért, lehet, hogy fétis, de egyszerűen imádom. Másrészt abban van valami nagyon mély érzés ahogy saját magadat tükrözöd át, szimbolizálod egy az ég felé kúszó növényként. Ahogy kis apró karmokat mélyesztel a mállékony falba és kúszol egyre feljebb az ég, a nap felé. A meleg felé, a tér és a szabadság felé, csak följebb és följebb centinként és milliméterekkel. Persze lehet, hogy marhaság, de én azt hiszem nem véletlenül került e két lény egymás mellé, asszem ezek ilyen nagyon mély belső dolgok. Legalábbis nekem. Szóval tényleg nem tipikus asszem...
szép színek!
nagyon bájos de határozott és a növénydzsumbuj is tetszik. minden egyszerhasználatos gépet meg lehet hekkelni ;)
nincs ellenvetes, jo pärositäs
Kornéliusz: az az igazság, hogy fogalmam nem volt hol van a képhatár :)
Tomka: örülök, hogy elgondolkodtatott :) biztosan nem véletlen hogy ezt a két képet raktam egymás mellé pedig csak féligmeddig volt tudatos. a véletlenekben nemnagyon hiszek a tudatalattiban annál inkább :)
Klára: igazad van tényleg, valahogy megbuherálom, hogy jó legyen később is! :)
Altnőder, Ági köszönöm :)
nagyon ++ :)
sztem is nagyon++;D...de lehet, hogy még inkább: !!!
köszi lányok! :)
Megjegyzés küldése