IV. rész nem lesz, mert teljesen nagyon kiönportrézódtam!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
skip to main |
skip to sidebar
Kortársak fotógyűjteménye - contemporary collection
tartalom / summary
- adél (4)
- altnőder (65)
- BetegSrác (36)
- Biró Roland (15)
- boba (26)
- csmb (51)
- Dorzak (1)
- everydays of gergoo (13)
- fatilla (54)
- Feith Bálint (58)
- ferencke (16)
- Günter (12)
- jaffacake (39)
- Jámbor Zsófi (21)
- Katjusa (77)
- Kertész Péter (40)
- klára (8)
- Korneliusz (54)
- Kutasi Kovács Zoltán (15)
- laan (30)
- levice (7)
- miletics attila (52)
- nagy_szabolcs (43)
- Nikol (2)
- slacus (47)
- szepesvári dániel (12)
- tomka (36)
- Vedres Ági (15)
- zenyit (23)
7 megjegyzés:
Petikém, ez nagyon tetszik!
Régóta figyelemmel kísérem a munkásságodat, rengeteg fotódról gondolom azt, hogy a legjobb galériákban és kiállítótermekben is megállnák a helyüket, de valahogy úgy érzem, hogy hosszú évek óta tartó képalkotó tevékenységed ebben az alkotásban ért a zenitre, ebben a bipoláris vizuálorgiában tudtad leginkább megfogalmazni és mások számára is kifejezni azt, ami te, és az általad képviselt művészet vagy, itt, ebben a képben kulminál katartikus erővel minden eddigi tevékenységed kvintesszenciája!
Ahogy nézel egymásra...
Ahogy esik a hó...
Komolyan mondom, ez valami zseniális!
Kérlek, ne fáradj soha, ne lankadj, alkotói válságaidon mihamarább tedd túl tenmagad –
ha másért nem is, miattam mindenképp!
Ölel testvéri jóbarátod s kíván jó erőt és egészséget további hasonlóan nívós alkotások létrejöttéhez:
Kertész Péter
Kedves Péter!
Köszönöm a szép szavakat, bevallom, egy kicsit el is pirultam – nem nagyon vagyok szokva az ilyesmihez, én egy amolyan télen is egy szál saruban járó szerény lélek vagyok.
Örülök, hogy ennyire elnyerte tetszésedet ezen alkotásom, pedig nagyon sokat gondolkodtam már a készítésekor is, hogy elkészüljön-e, azután pedig, amikor elkészült, hogy közzétegyem-e...
Tudod, nagyon nehéz volt rávenni magamat arra, hogy magunkat így, egyben megörökítsem, végül az intimitást, amit erősen kiéreztem a negatív nagyításakor, a kép tényleges elkészültekor, nagyon intimnek éreztem.
Nem tudtam, hogy mennyire unintim dolog egy ennyire intimnek érzett képet/fotót megosztanom mással, másokkal is, ezt a világot, ezt a pillanatot, amikor ennyire pőrén mutatkozom magam előtt, mennyire lehet anélkül közszemlére bocsájtani, hogy ne törjön össze esetleg végzetesen néhány alája nem illő észrevétel, hozzászólás, már ha érkezik ilyen, hiszen a meg nem értő szavaknál és kritikáknál már csak egy rosszabb van: a fojtogatóan néma közöny, amikor úgy érzem, hogy elmennek mellettem és mellettem, a képem szereplői, alanyai mellett, és persze mellettem is, aki mindezt készítette.
Az ilyesmi nagyon nem jó érzés – a hangok is megmondták!
Viszont engedd meg, hogy némileg én is visszadicsérjelek: már ezért az egy értékelésért megérte elkészítenem ezt a képet és közzé tennem.
Köszönöm még egyszer és ölellek én is barátsággal:
Kertész Péter
mert az tuti tutaj hogy ez így komp lett
Ez pedig egy igazi rémlátomás. Én magam rettegek hogy egyszer effélét álmodok majd. Hogy ülök szembe magammal és kérdezek vádlón, vihogva és kegyetlenül, és hiába minden üvöltés, vergődés, már sosem ébredek fel. Nagyon-nagyon tetszik.
:))
Kaffka-t olvasott, meghasonult
zikacsukami!
Megjegyzés küldése