2009. február 8., vasárnap

elvesztődés


16 megjegyzés:

sooslaca írta...

ez olyan piroslámpásnegyedes:)
de mindenesetre hatásos!főleg nagyban nézve, ezt olyan jó nagyban kéne nézni!

csmb írta...

nekem kicsiben is tetszik, de csinálhatnál egy párt mellé, hogy éljük a 3D-t :)

fatilla írta...

nemtom nekem ez nem igazán tetszik és szerintem a piroslámpásnegyed hangulat sem süthető rá de hát nyilván ez is szubjektív... asszem hogy ami leginkább zavar az a "megmunkálatlan kompaktképvilág"...ezenfelül nekem hiányzik belőle az a bizonyos valami(nevezhetjük azt a bizonyos valamit varázsnak vagy egyszerűen csak plussszznak) amitől egy fotó jó lesz (szerintem)...

üdv: a

Altnőder Emese írta...

pedig Ági képei pont hogy kompaktképvilág és varázsuk is ebben rejlik plussz :)

fatilla írta...

leginkább Gergőt tudnám idézni válaszképpen: "manapság minden alkotásba bele lehet magyarázni akármilyen koncepciót, vagy akármilyen mögöttes gondolatot, és akkor egy kis értelmet nyer az adott mű"
szerintem ez a kijelentés teljesen megállja a helyét ezen kép alatt mindennemű sznobizmust mellőzvén..
Szerintem hogyha ezt a képet név nélkül mutatná meg valaki nem vagyok benne biztos hogy azt mondanád/tok hogy ez milyen jó fotó illetve azt sem hogy ez Ági kompaktalkotásainak egyik darabja...

Kertész Péter írta...

ez jessz!
Bíborban született torzó!

Biró Roland írta...

Fatilla:
tökéletesen igazad van..
szerintem ez nam csak manapság igaz
így volt ez mindig is
és így is lsz valszeg
de mi is ezzel a probléma ?

szepesvári dániel írta...

az utca, a ruha és a kicsit szürreálisan torzított világ nekem a Belleville Randevú című film jut eszembe...az ötletben szerintem is több van, csinálnék még ebből pár újabb fotót.

jaffacake írta...

mit jelent az, hogy az otletben szerinted is tobb van?

megkell mondjam en abszolut fatillaval kell egyet ertsek. amikor meglattam ezt a kepet, elokerestem egy 2006os kompakt geppel keszult felvetelemet, ahol egy piros uvegbe fenykepezve onabrazoltam magamat, de mar akkorsem gondoltam hogy abban tobb lehet, mint amennyi benne van. tehat en. namost nyilvan ezvolt a feladat, de tekintve hogy ez egy fotos forum, igy azzal a feltetellel, hogy birjon fotografiai ertekkel is, amit en jelen kepnel kulonosebben nem tudok eszrevetelezni.

es karcival meg abban kell egyet ertsek, hogy na igen, es Ebben hol a problema?

Kornel írta...

mentőmellény találkozása a futószalagon hol kell felkapcsolni hogy nemlineráris e vagy

Kornel írta...

limenádé

tomka írta...

Olvasgatom az írásokat és asszem nincs igaza senkinek illetve mindenki jól látja. Azaz pontosabban ez szerinzem egy öntorzó. Egy elgörbített önkép égy világ ami hajlik, ami egy kicsit odaát van ami nem én, de mégis én vagyok. Ahol az alkotó szeretne kilépni önmagából, de legalábbis fontos, hogy torzuljon. Egy fájdalom ám nem hangos, csupán suttogó. Mindenkép fontos mondandója van elsősorban önmagáról az alkotóról. Van egy kép Jan van Eycktől Az Arnolfini házaspár. Nekem ez jut róla eszembe, ugye ott is tükör a legérdekesebb a kompozícióban. Aztán van benne egy csomó utalás és ha jól figyel az ember kikerekedik egy történet. Asszem a spektrumon volt egyszer, ahol kibontoták a képet és vége az lett, hogy a képet utólag festette a férj emlékül a szülésben meghalt feleségének. Egy a halálon túli szerelem illusztrációjaként.
Azt nem mondom, hogy ennyire súlyos gondolatok feszülnek a képben de nem véletlenül készült így. Én ebben hiszek. Hiszem, hogy minden képnek értelme, értéke van. MIndenkinek más és más és ez benne a legnagyszerűbb. Talán csak kicsit, keveset mesél, de mesélni akar. És hogy mitől jó egy fotó? A jó isten tudja, szerintem itt mindannyian erre az egyszerű válaszra keressük a választ, és én a magam nevében azt tudom ehhez hozzátenni, hogy ez mindíg nagy önmarcalongással jár.
Az Arnolfini házaspár csak áll és néz bele az arcunkba és bár szelíd nyugalommal tekintenek ránk, mégis képesek elbeszélni a történetünket. A miénkét. Mert talán ott a történet, hogy miért torzítja el önmagát egy ember, hogy miért fontos, hogy másnak látszódjék, hogy csak felületesen ismerjen magára. Mert mi itt, ezen a fórumon tulajdonképpen tükröt tartunk (és) leginkább magunknak. (Mert merészek vagyunk - és ez jó!)
És amit látunk, az lehet, hogy tükör, vagy (és) lehet, hogy álarc. (közben azért iszogatom, - jóféle mátrai borocskát - aztán lehet, hogy már sokat beszélek, nézzétek el nekem :-)

klára írta...

valahogy értem a fattila felvetését is, hogy talán ninc smeg benne a varázs de szerintem ettől tud működni jól, tehát szerintem ez egy jó kép, de pl nekem egyetlen momentum miatt, hogy az ági teste úgy torzul tőle, mint valami xx.század elejei francia divatot viselő nagyasszonyok egy csomó rókalábbal a nyakukban, jó ez persze egy asszociáció, amit én a kis agyamban elindítok és lehet az már jobban tetszik mint maga kép, de nekem ettől mond valamit vagy lesz személyes mert eljátszadozom a gondolattal, de ezekkel a varázsdolgokkalúgy vagyok, hogy van egy csomó olyan plusszos varázslatos valami a világban (és most nem feltétlen fotóról bezsélek, lehet az zene, képzőművészet) ami úgy döglött ahogy még a varázs ellenére is néha. szerintem ez a kép nem akar annál több lenni mint ami, és ettől még elmegy önportrénak, mert lehet az Ági se akar annál több lenni mint ami, mindegy, hülyeség.

klára írta...

bocs, javítva aki-re

Vedres Ági írta...

most olvastam vegig soraitokat, mindenkinek köszönöm, ez toväbbi feladatokra sarkall, pärokat keszitsek.
Tomka, ezt csak Neked sugom meg, hogy senki ne hallja, le vagyok nyügözve, meg vagyok hatodva, elfordulok, hogy ne lässanak...

vera fehér írta...

Ági ez szerintem egy remek kép, mint már mondtam is régebben.
Klára asszociációjához tudom hasonlítani az enyémet, csak nekem francia a vonal :)
teljesen jó a térberendezés, meg a figurák karaktere. az lehet, hogy lévén tükröződős fotó, nem olyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint egy hasselbladdal fényképezett ilford kocka beszkennelt negatívja, amit utólag szétzúztak végtelen tónustengerekre, satöbbi, de ez az ági-vonal, és én azt nagyon szeretem, mert nagyvonalú, és éles szemű.
(a szenvelgés nem kifizetődő.
sziasztok)