Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
skip to main |
skip to sidebar
Kortársak fotógyűjteménye - contemporary collection
tartalom / summary
- adél (4)
- altnőder (65)
- BetegSrác (36)
- Biró Roland (15)
- boba (26)
- csmb (51)
- Dorzak (1)
- everydays of gergoo (13)
- fatilla (54)
- Feith Bálint (58)
- ferencke (16)
- Günter (12)
- jaffacake (39)
- Jámbor Zsófi (21)
- Katjusa (77)
- Kertész Péter (40)
- klára (8)
- Korneliusz (54)
- Kutasi Kovács Zoltán (15)
- laan (30)
- levice (7)
- miletics attila (52)
- nagy_szabolcs (43)
- Nikol (2)
- slacus (47)
- szepesvári dániel (12)
- tomka (36)
- Vedres Ági (15)
- zenyit (23)
9 megjegyzés:
Fúúú Bálint nekem nagyon tetszenek a dolgaid! Az a baj, hogy nem igazán tudok hozzáfűzni semmit mert egyrészt szerintem tökéletesen kerek (mint itt is) történetek, másrészt eléggé mélyen lenyúlnak a lelkembe. Jómagam is közelállok ehhez a borús világnézethez. Szeretem az efféle munkákat. Sokkal több szépséget rejt mint azt elsőre felfoghatná az ember. Ráadásul a tömörítéseg egyszerűen zseniális, ugyanakkor mégis megmarad (talán a gazdag textúrának köszönhetően) az átláthatatlan sokszínűség az élet bonyolultsága. Nagyon pontos szemlélődés ez, és pont annyira kevered meg, hogy az még befogadható legyen ám az ember érzi a bőre alatt, hogy sokkal többről van szó. Igazi mélázós képek. Ha fel lehetne tenni a falra másfél méteresben, tuti, hogy napokat ücsörögnék előttük. Nagyon tetszenek és bocs hogy nem írok minegyikhez, de sokszor csak nézek ki a fejemből és csak járnak, kavarognak a gondolataim. Szeretem ezt az érzést. Szeretem.
Én is régóta készülök már valami hasonlót írni mint Tomka és azt hiszem most bele is kezdek. Szóval én is gondolkoztam már párszor, és főleg a múltkori kép után hogy miért is olyan nehéz hozzáfűzni bármit is a képeidhez. Merthogy a legtöbb képed elindít bennem valamit (és mondhatnám hogy az összes, de van egy két kivétel amiről persze tudom hogy nem az alkotóé hanem a befogadóé a hiányosság, de azt hiszem egyébként is ha minden képed átadna valamit az olyan amúgy nem kiemelkedő asszociációs képességekkel rendelkező befogadók felé mint én, akkor talán átcsúsznál a szájbarágás felé, vagyis pont jó ez így...) szóval átad valamit, de ez sokszor túlmutat magán a képen, vagyis az ott látható történeten. Másmilyen mondanivaló ez mint amit fotozzon látni (és itt még csak nem is a szőrös hasat ábrázoló mély mondandójú képek mondanivalójára célzok), itt nem csak maga a történet váltja ki az érzelmeket, hanem van a Bálint világa amire mi mindig ránézünk és oly abszurdnak tűnik és lereagáljuk hogy hát ilyen is csak a Bálint fantáziájában él, aztán nézzük még egy kicsit mert néznünk kell és csak rájövünk hogy talán mégis ilyen abszurd a mi kis világunk is csak a Bálint világát picit jobban meg szoktuk nézni. Ezért érzem én valahogy minden (majdnem minden :)) képed mögött a társadlomkritikát, amit ezen okoknál fogva alapból sem mindig egyszerű megfogalmazni, de ha még meg is vagyok mindezzel, akkor is furcsa hogy nem a kép történetével kell foglalkoznom, hanem Bálintnak kell mesélnem a Bálint világáról, annak aki mindenkinél jobban ismeri ezt a miénkhez oly hasonló de talán kevesebb képmutatást és félrevezetést ismerő világot, ahol a jó egyszerűen jó és a rossz egyszerűen rossz. És Bálintnak nehéz elmondani hogy milyen a Bálint világa. És kb ugyanez jött át a mostani képpel is a maga naturális valóságával. Azon vettem magam észre hogy elfordulnánk tőle, hogy mert a mégcsak nem is oly emberszerű lényével is milyen durva és ez már nem fér bele a mi normáinkba, és már mosolygunk is mert rögtön átpereg a szemünk elött hogy a mi fedhetetlen normáink mennyivel durvább dolgokat is el tudnak fogadni, ha azok egy kicsit púderezve vannak. Úgyhogy ez most igazi tojáslakó feeling volt ez nekem, és bár ott nem tudtam ezeket megfogalmazni, mert még nem körvonalazódtak így bennem, de mégis nagyjából ugyanezt éreztem.
Különösen ez a kis csecsfogó kezecske fogott meg, a történetben a líra ott hömpölyög igazán.
A többi, mondhatni, korunk gyermeke: már az anyja csecsére is gyilkos ösztönnel nyomul s tolul. Vagy valami ilyesmi :)
láttam a partmagazinban a munkáidat és úgy megörültem, vmi ilyesmiről akartam beszélni.örültem tényleg :) csak annyi gáz volt, hogy a felbontás sztem kicsit ratyira sikerült, de ez nem a te hibád,bár van olyan kép aminek kifejezetten jótt tesz. furi
na ez most nagyon
kurvajó:)
péter:köszi!
klára:jaja, láttam hogy nem kivcsit szar a felbontás,csak lusta voltam még elküldeni nagyobba meghát ott a blogom linkje..
tomka,szabolcs:kicsit később válsszolok hosszan addig köszikí:)
emesem,merszibú:)
na sziasztok!először is szeretném megköszönni a hosszú és tartalmas kommenteket, jól esik ilyeneket olvasnom! tomka, örülök hogy külön megdícsértél a tömörítés miatt. Képötleteimet igyekszem ugy megvalósítani, hogy pont annyi eleme legyen a képnek, amennyi szükséges az érzés vagy gondolat kifejezésére, ne legyen se több se kevesebb. Egyébként Goya-t nevezhetem meg mint (többek közt ebből a szempontból) mesterem.
Szabolcs: tény hogy vannak "szatíráim" valami egy az egybe az, mint pl a valóság-show, vagy a ronald, van olyan, ami félig meddig, pl utas vagy éjfél, aztán vannak az ugymond "ősibb" képek, mint a gyűlölet portréja vagy a varjas. én ez utóbbiakat tartom fontosabb képeimnek, jóllehet pl a valóság-show az egyik leg esztétikusabb képem, viszont kell hozzá a közeg, melyben működik. ha viszont a varjas képemet megmutatnám egy szibériai sámánnak, vagy egy ausztrál őslakosnak akkor lehet hogy tudnának vele mit kezdeni.
más: Nincsen abba semmi rossz, ha beszélsz nekem a képeimről, mert bár annyirA nem vetném el a sujkot mint Platón aki kijelentette, hogy ha egy vers mondanivalójához közel akarsz kerülni, akkor a legrosszabb amit tehetsz, ha az alkotót kérdezed meg.., ugyanakkor van benne igazság, és a nem "szatira"féle képek esetében nekem is sokat kell néznem a belőlem kijövő képeket hogy érezzem ami jön belőlük, mégegyszer köszönöm a kommenteket, szép estét!B
pac(ifier)man azaz cucli-cum- vagy békember, bakerman, pacer-man, léptet Ő, stbstb.
Megjegyzés küldése