2008. október 12., vasárnap

6 megjegyzés:

csmb írta...

VÉGRE ITT VAN!
EMBER, EZ NAGYON NAGY MUNKA...

fatilla írta...

:) nagyon vicces volt a helyszín ahol ezt a dobozkát találtam és a helyzet is amibe kerültünk :)
köszi cées:)

tomka írta...

Amott láttam és éreztem is, hogy valaki közülünk, de valahogy nem szeretem már ott tépni a számat. Olyan értelmetlen dolog.
Node itt azért más. Örülök, hogy a te képed. Ez egy szánalmas öngyilkosság! Annyira tetszik ahogy elnyeli a hatalmas sütő a csöppnyi öngyilkost, hogy olyan kevéske az ember, olyan összeaszott semmi, hogy olyan szánalmas tett csupán amit hatalmasnak érez az elkövető. Nekem nagyon tetszik, a vélemény, vagy legalábbis ami a fejemben megfogalmazódott erről. Nem tudom mit szerettél volna valójában de az a gondolat amit nekem közvetít az teljesen megütött, sőt egyenesen megpofozott. Mondta (írta) nekem Emese, hogy ugribugrizzak és ne hagyjam el magam, nos aki ismeri depressziót az tudja, hogy ha arra biztatnak egy magábafordult embert, hogy tessen kinyílni az méginkább magába fordul. Egyszerűen azért mert így kap figyelmet a baja, mert ez az az eszköz amivel eléri mindazt amit egyébként úgy érzi, hogy nem érhetne el (ez persze nem igaz, de mint gyakorló pánikbeteg pontosan ismerem a mechanizmust - bár cseszek tenni ellene, ez is része a dolognak). Ám meglátva a képed, hasított belém az, hogy milyen szánalmas is egy önmagát sajnáló ember, egy önmagát fenyegető ember. Számomra ez sokkal inkább megmozgató, megébresztő, mert kinevet engem, a pánikomat, az önsajnálatot. Nagyon tetszik. Hogy olyan dologban segít amire nem is gondoltam volna, de legalábbis ugrásra késztet. :-)
Szerintem igazán csodálatos kép.

YAN írta...

nekem burleks
5*

Altnőder Emese írta...

ezazezazezaz!!!!:)

Kornel írta...

küzdő szellem