2008. október 14., kedd

Alfinak


Idén ősszel már nem vagy velünk.

10 megjegyzés:

klára írta...

szerintem eddig ez a legerősebb képed. ez valahogy olyan, hogy mindenki tud vele azonosulni, legalábbis szerintem mindenkinek van egy ilyen képe gyerekkorából. ha általánosítok, akkor általában helyekt fotózol és ennél a képnél érzem a szellemét. szeretem

Katjusa írta...

köszi és örülök:) bevallom engem a saját és mások képein sem a helyek, sem az emberek szelleme nem szokott foglalkoztatni, legalábbis abban az értelemben, amiben sztem te gondolod. Ez a kép amikor kicsúszott a gépből, már tudtam miért készült mégis: valakiről, akinek a hiányát ezzel adtam ki magamból. Itt volt, de már nincs és nem is lesz. Szomorúságom minden pikszelében ott vagyon. Talán ezt érezted meg szellem alatt.

tomka írta...

Gyöngéd bársony takaró, amely elfed, betakar egy talán fájó emléket. Egy kis csendes sirdogálás, könnyű, feltűnően könnyű és mosolygó lelekkel. Volt egy barátom, akit nagyon szerettem. Kapcsolatunk mindenfajta érdeket nélkülözött ezért nagyon mély és szoros szeretet fűzött hozza. Amikor meghalt épp erdélyben voltam fotózni. A temetésén olyan hihetetlenül felszabadült volt a lelkem, hogy szinte eufórikus állapotban álltam az urnája mellett. Ő jutott most eszembe. Asszem nagyon bensőséges dolgot súgtál asszem ezzel a képpel, mégha nem is szívesen vallod meg, és ez így helyes. Vannak dolgok amik csak és kizárólag önmagunk építőkövei.

Jámbor Zsófi írta...

ez annyira nagyon szomorú
de szeretni fogom nézegetni.

klára írta...

igen, erre gondoltam. a tanyánkon nekünk is van egy ilyen hely, ahol a Hófehérmuki, meg a Cézás, meg a Brúnó.. most meg hűlt helyük

Katjusa írta...

:)igen

BetegSrác! írta...

Szerettem az öreg harcost. Kedveltem, hogy kedvelte a simit. Megmarad a jó emlékek között. :)
Méltó kép!

Vedres Ági írta...

emlék temető. fáj, de szép.

Altnőder Emese írta...

szépség

vera fehér írta...

ja, nem marad el ez a kép a napfényes mögött. remekelsz!